Azt hiszem nem mondok nagy valótlanságot azzal, hogy téged az emberek nagy része a játékmagazinos korszakodból ismer, most beszéljünk erről. Kezdjük az elején: Hogyan ismerkedtél meg a számítógépes programokkal, és mikor döntötted el, hogy belevágsz egy saját magazinba?
Emlékszem még nagyon kicsi voltam, amikor apukám vásárolt egy számítógépet. Talán Pentium II-es volt, a jól ismert tört fehér monitorral és gépházzal. Mivel mi anyukámmal külön éltünk, ezért csak hétvégente mentem apuhoz, és valahogy előbb-utóbb megbarátkoztam a masinával. Hozzá kell tegyem, ez nem volt egyszerű feladat, ugyanis nagyon féltem, biztos elnyomogatok rajta valamit, hiszen még kezelni sem tudtam. Aztán egyszer vettünk egy nyomtatót az Skála bevásárlóközpontban, és ott megismertünk egy nagyon kedves, segítőkész eladót, Szabó Dezsőt, későbbiekben ő járt hozzánk ha bármi probléma volt a géppel. Ő már akkor nagy játékos hírében állt, hozta is nekem a programokat szép sorban. Emlékszem akkor a nagy sláger a Medal of Honor: Allied Assault és a Far Cry volt, de ezekhez a csúcs játékokhoz az én gépem már eléggé gyenge volt, ezért jöttek a gépfejlesztések is. Szóval nagyon gyorsan belecsöppentem a számítógépes buliba.
Ez egy dolog, gondolom sok más embernek is van hasonló sztorija, de ebből még mindig nem következik hogy valaki egy komplett magazint hoz létre.
Ez egy folyamat eredménye volt. Előbb-utóbb elkezdett érdekelni a weboldalkészítés, és csak gyakorlásképpen összedobtam egy teljesen alap oldalt egy ingyenes szolgáltatón. Természetesen nagyon amatőr voltam, így minden segítséget szívesen vettem, éppen ezért akkoriban nagyon sok olyan emberrel ismerkedtem meg akikkel a mai napig beszélő vagy üzleti viszonyban állok, és hálás vagyok a támogatásukért.
"
mikor mi már befutottunk, szóval tényleg egy komoly lapot készítettünk, ne tudd meg hány levél érkezett fiataloktól, akik arról álmodoztak, hogy egyszer majd ők is azt csinálhatják mint mi, ez végtelenül inspirált "
Oké, de a weboldalkészítés és egy magazin működtetése, ergo beszállás a médiába az azért nem jár kéz a kézben.
Pedig akkoriban ez valahogy így alakult, hozzá kell tegyem, azokban az időkben nagyon „sikk” volt játékmagazinokat készíteni, vagy éppen már meglévőkhöz csatlakozni játékújságíróként. Nem tudom ez miért volt ennyire kedvelt időtöltés, de mikor mi már befutottunk, szóval tényleg egy komoly lapot készítettünk, ne tudd meg hány levél érkezett fiataloktól, amikben arról álmodoztak, hogy egyszer majd ők is ezt szeretnék csinálni mint mi, ez végtelenül inspirált. Azokban az időkben a játékújságírók borzasztó nagy tekintélyek voltak. Éppen ezért már a kezdetekben nagyon könnyű volt magam mellé toborozni lelkes amatőröket, akik ugyan eddig is publikáltak itt-ott, de csak mint olvasók, nálam pedig azt érezhették: szintet léptek, ők most már teljes értékű játékújságírók.
Ezeket a fiatalokat honnan verbuváltad?
Kedvenc vadászterületem az akkori Gamestar on-line olvasói írások rovata volt, ahova szó szerint tucatjával kerültek fel kritikák. Persze ezeknek a 70-80%-a borzalmasan gyenge volt, mégis mindig akadt 1-2 olyan írás, ami megtetszett. Ne tudd meg mennyi munka volt ezeket szelektálni. Nem csak helyesírást kellett néznem, hanem szerkezetileg rendben van-e, a cikk bevezetője és utolsó sorai mennyire felelnek meg az elvárásoknak, valamint – talán ez volt a legnehezebb feladat: vajon mennyire szakmai az adott kritika. Ennek eldöntéséhez viszont ismernem kellett a játékot magát, vagy legalábbis el kellett olvassam az itthoni és külföldi értékeléseket, hogy pontos képet kapjak a kiszemeltem szakmaiságáról. Mindez rengeteg energiámba került, de azt hiszem megérte, nagyon sok tehetséges emberrel akadtam össze, így tudott fejlődni az oldal is.
Ez volt tehát ha jól értem a Pcweb.hu, mint informatikai magazin. Hogyan lett ebből az egészből BestGames, és miért tartottad meg a Pcweb nevet, mint brandet?
Talán az volt a legfontosabb, hogy összeállt egy igen jó csapat a Pcweb idején. Az akkori legfontosabb szerkesztőm, Folyó Gergely - akit szintén én fedeztem fel – nagyon sokat tett azért, hogy egy igazán jó úton elinduljunk. Nemcsak azért mert egy kitűnő játékújságíróról beszélünk, hanem azért is, mert rengeteg kreatív ötletével segítette a lap növekedését. Ám sajnálatos módon tőle meg kellett válnunk közel egy éves munka után, hiszen a Gamekapocs leszerződtette, először mint külsős cikkírót, manapság viszont már ő a GK felelős hírszerkesztője.
Ez téged akkor hogy érintett? Mégis egy fontos szerkesztődtől kellett megválnod. Plusz először érezhetted hogy a nagy hal megeszi a kicsit...
Megmondom őszintén, mikor ezt a hírt közölte velem fojesz, nagyon elkeseredtem. Nem tudtam elképzelni, hogyan fogom én ezt egyedül folytatni, mert bár voltak akkor is bedolgozó írók, azért az nem ugyanaz. Aztán valahogy mégis átvészeltük. Az igazság az, hogy most már teljesen megértem őt, és megmondom őszintén büszke vagyok rá is, és persze magamra is, hiszen mégiscsak az én lapomon található írásaival hívta fel magára a fejvadászok figyelmét, mint egyébként sokan mások is.
Neked nem fordult meg a fejedben hogy te is átnyergelsz egy már befutott laphoz? Biztosan szívesen fogadtak volna..
Nem. Bár volt egy pillanat – mikor fojesz kilépett – hogy én is követem, de körülbelül egy hét alatt visszamondtam az egészet. Akkoriban Myko Alto volt a Gamekapocs főszerkesztője, aki nekem egyáltalán nem volt szimpatikus, de titkon mégis csodáltam. Elképesztő hangulatot tudott varázsolni az oldalán, a szerkesztői és az olvasói is odavoltak érte, és ez nekem nagyon tetszett. De mivel én az élet semmilyen területén nem szeretem ha beleszólnak a dolgaimba, azt meg pláne utálom ha irányítgatnak, ezért természetesen nem léptem be sem a GK-ba, sem máshová.
Térjünk vissza oda, hogyan alakult meg a BestGames.
A Pc Web egyre jobban felfutott, sorra írtuk a jobbnál jobb cikkeket, és a közösségünk – ha lassan is , de fejlődött. Ez feltűnt többeknek, mint ahogy Sulyok Zoltánnak is, aki közvetlenül engem keresett meg, saját magát IT üzletemberként beállítva, és együttműködést ajánlott. Megkérdezte, ha lenne rá lehetőségem, mégis milyen játékmagazint készítenék? Én pedig csak mondtam és mondtam a jobbnál jobb ötleteket, és láttam, meggyőztem. Abban maradtunk, majd ő keres. Néhány nap múlva ismét tárgyaltunk, de akkor már konkrét ajánlatot tett, ami hogy úgy mondjam minden tekintetben visszautasíthatatlan volt. Azt akarta, hogy az egész Pcweb, úgy ahogy van lépjen be az ő éppen induló lapcsaládjához, a Best Media Group-ba, aminek egy működő magazinja, a bestpc.hu volt, és az ő szárnyai alatt hozzunk létre egy merőben új, korszerű játékmagazint, a bestgames.hu-t. Szó szerint repdestem az örömtől. Hozzá kell tegyem, nekünk akkoriban igen nomád körülményeink voltak, se jó PHP motor, se programozó, se partneroldalak nem voltak a közelünkben, és ezeket mind, sőt ennél sokkal többet ajánlott Sulyok. Én megkerestem minden szerkesztőmet, és végül mindenkit meggyőztem, tehát gyakorlatilag a Best Media Group felszippantotta az egész Pc Webet.
Mindez mivel járt? Mennyiben változott meg a magazin összetétele, na és mennyit profitáltál te ebből az akvizícióból?
Nézd, egy lapkiadó és egy szabadidős portál főszerkesztője közötti megállapodás az üzleti titok, de az tény, hogy minden tekintetben nagyon kedvező ajánlatot kaptam. A probléma csak az volt, hogy bár mindenki belement, de én mégis azt láttam, többen kétkedve fogadták ezt a nagy változást. Nem tudom mitől tartottak az embereim, de érezhető volt a feszültség. Éppen ezért a legmegbízhatóbb és leglojálisabb szerkesztőtársamat, Németh Andrást, vagy ahogy tömegek ismerik, Bandit bíztam meg azzal, szóljon az ügy érdekében néhány szót, propagálja az új lap előnyeit. Nos, ismét megmutatkozott, hogy kiváló érzékkel nyúlok a csapatépítéshez, ugyanis Bandi mindenkit megnyugtatott, sőt egyenesen feltüzelte a társaságot. Nem is csodálom, ő lelkesedett talán a legjobban az új oldalért.
Megpróbálok helyesen fogalmazni. Szerintem rajtad kívül a Pc web médiának a másik vezető arca, karaktere Bandi volt, főleg azután, miután megnyitotta a Call of Duty 2 Online-t.
Ez teljes mértékben így igaz. Nézd, beszéljünk világosan. A Pc web előretörését magamon kívül azt hiszem három másik embernek köszönhetem. Az egyik Sulyok Zoltán, aki nélkül nem alakult volna meg a BestGames, nem láthattuk volna meg, hogyan is csinálják ezt a szabadidős-játékos médiát a nagyok, nagyon sokat tett a brand felvirágoztatásáért Bandi is, aki önálló lapjaival, fantasztikus karakterével erősítette a kiadót, a harmadik személy pedig Branyiczky Zoltán „Zoly”, aki a játékmagazinban végzett kreatív munkájával vívta ki ezt az elismerést.
Milyen érdekes, hogy ebből a három emberből csak Bandival tartod a kapcsolatot, a másik kettővel pedig ahogy én tudom nem is váltatok el túl jól. De most térjünk vissza a BestGames-re. Egy éven keresztül működött ez a magazin, ezalatt az idő alatt mit sikerült megvalósítani a kitűzött célokból?
Az első és legfontosabb tervem az volt, hogy újjáépítem a szerkesztői gárdát. Miután fojesz otthagyott bennünket, szükség volt új arcokat is bevonni a lap működésébe. Azt nem kérheted tőlem, hogy soroljak fel mindenkit, egyrészt régen volt, másrészt melyik főszerkesztő emlékszik minden emberére? Mindenesetre ezekben az időkben csatlakoztak hozzánk a későbbi GamePress legfontosabb írói, mint például Branyiczky Zoltán „Zoly” – kreatív mindenes, Aranyi Csaba „Fishbone” – kiváló kalandjáték szakértő, Nagy Péter „Peffy”- akinek számtalan végigjátszást és hírt köszönhettünk, de megemlíthetném Bajzáth Gergőt „Bajzit” is, aki szintén oszlopos tagja lett a csapatnak, szóval sokan jöttek – mentek is néhányan, de szép lassan kialakult egy biztos csapat.
Mivel ezt viszonylag hamar, talán 3 hónap alatt elértük, így el tudtuk kezdeni szervezni magunk mögé a partnereket. Ebben Zoly-nak elvitathatatlan érdemei voltak. Ő az az igazi idegesítő, rámenős típus, aki addig nyomul amíg nem teljesíti a feladatát. Ennek köszönhetően a Bestgames fél éves működése után már olyan partnereket tudott magáénak, mint az Automex (a későbbi Amex-tec elődje, hazánk legnagyobb játékforgalmazó cége – a szerk), vagy mint a Sony, Intercom, Microsoft és még sorolhatnám.
Ezek a partnerek miben segítettek, mire voltak jók?
Talán a legfontosabb célkitűzésünk az volt, és ebben Zoly-val ketten nagyon-nagyon egyetértettünk, hogy szakítsunk a bevált rossz hazai szokásokkal, mármint hogy másolt, tört játékokat teszteljünk – mint a többi magazin, hanem mi igenis menjünk utána a kiadóknak, forgalmazóknak és kapjuk meg az eredeti, boltban is kapható játékverziókat tesztelésre. Egyrészt ezzel elkerültünk számtalan nehézséget, levettük az írók válláról a tesztpéldányok beszerzésének gondját, és sokkal hitelesebbnek hatottak az értékeléseink. Emlékszem, minden játéknál voltak bizonyos típushibák, amik kifejezetten a tört verziónál jöttek elő.
Eléggé nevetséges és egyben szánalmas volt, mikor mondjuk a Playware hasábjain azt kellett látnom, hogy egy olyan hiba miatt húzták le a játékot, amit csak az tapasztal meg, aki a tört verziót használja. Nálunk ilyen nem volt, és erre büszke is vagyok. Egyébként ezeken túl volt még egy nagyon hasznos előnye ezeknek a kapcsolatoknak, mégpedig az, hogy az esetek túlnyomó többségében a boltba kerülés előtt már 1-2 héttel hamarabb eljutottak hozzánk játékok, és ha gyorsak voltunk, még akár a nyomtatott sajtót is beelőzve robbanhattunk be a premieres írásokkal. Mit mondjak, az olvasóink ezt nagyra értékelték.
Ezek a partnerek mellett egyéb szövetségeseket is toboroztál az oldalhoz...
Így igaz. Azt találtam ki ugyanis, hogy sokkal hatékonyabban tudnánk munkálkodni, ha hasonló témájú oldalakkal összefognánk. Nyilván nem a konkurenciáról beszélek, hanem olyan lapokról amelyek szintén azonos érdeklődésű olvasóknak készülnek mint a miénk. Abban az időben kötöttünk szövetséget számos oldallal, például a GameHunter fordítócsapattal, vagy éppen a Call of Duty Hungary-vel. Aztán mikor a Bestgames-t otthagytuk, ezek a kapcsolatok sokkal szilárdabbak és gyümölcsözőbbek lettek.
"kezdtem egyre idegesebb lenni, a magazinra sem tudtam igazán koncentrálni, mert láttam hogy csak egy helyben toporgunk egy ilyen szerencsétlenkedő tulajdonos miatt"
Erről beszéljünk egy kicsit bővebben, miért hagytátok ott a Bestgamest, én úgy vettem ki a szavaidból hogy szépen fejlődött a lap...
A lap fejlődött is, csak az a baj hogy a lapcsalád már kevésbé! Tudod, ahhoz hogy egy ilyen típusú játékmagazin szinteket lépjen előre, számos helyről szükség van elhatározásokra. Nálunk, szerkesztőknél ez megvolt, viszont úgy láttam hogy a kiadó, vagyis Sulyok és társasága részéről már kevésbé. Mondok valamit. Nálunk a Pc weben már kialakult egy szokás, hogy tudniillik a játékokat adatlapokhoz rendeljük, és azon belül bővítjük az információkat, adjuk hozzá a képgalériákat stb. Ez egy teljesen egyedi találmány volt, ilyet ebben a formában sehol máshol nem láthattál. Mikor Sulyokkal tárgyaltam, akkor ez is egy lényeges kikötésem volt, hogy ezt az úgynevezett „Infobox” rendszert építsük be magába az oldalba a programozója segítségével. Ő ezt megígérte. Mindhiába, teltek a hónapok, és nem történt az ég világon semmi. Hol nem tudtam elérni, hol elértem de nem tudtunk erről beszélni, aztán levelet írtam, amire válaszban azt írta hogy rajta van az ügyön, majd megint lerázott, szóval pestiesen szólva ment a hülyítés rendesen. Aki engem ismer, az tudja hogy nem szeretem a link, megbízhatatlan embereket, pláne ha a munkám, sőt egy féltucat ember munkájának a sikere múlik ezen.
És ez csak egy példa volt, számtalan mást is mondhatnék, például felvetettem, hogy a későbbi érvényesülésünk miatt alakuljunk céggé, mármint a Bestgames. Erre egyből nemet mondott, de én tovább erőszakoskodtam, tekertem jó néhány kört, majd végül belement. Oké, de itt is jött a mutyi, hogy ki legyen a cégben, hány százalékkal, mekkora összeggel induljunk, mert hát az 500 ezer Ft nem lesz elég, de ő most nem akar nagyberuházást csinálni stb. Kit érdekel? Mondjon egy összeget, legyen mondjuk 3 millió Ft, beleteszem a cégbe induláskor csak kezdjük már el. Nem kezdtük. Én viszont kezdtem egyre idegesebb lenni, a magazinra sem tudtam igazán koncentrálni, mert láttam hogy csak egy helyben toporgunk egy ilyen szerencsétlenkedő tulajdonos miatt. Nem is vártam sokáig, olyan december környékén – 2005-ben - gondoltam egy nagyon, és elkezdtem szervezni az új formációnkat, a GamePress-t.
Mindez hogy történt?
Nagyon egyszerűen és logikusan. Leültem Zolyval és Bandival, és átbeszéltük a kialakult helyzetet, majd mikor mindannyian ugyanarra a következtetésre jutottunk, elkezdtük szervezni a GamePress-t. Ha jól emlékszem ezt a nevet Zoly találta ki. Szóval, látszólag minden ment ugyanúgy, íródtak a hírek, cikkek, működött a Bestgames, de eközben én már a tárhelyszolgáltató vezetőjével tárgyaltam (például tárhelykapacitásunk is nevetségesen kevés volt,Sulyok ezt se volt képes megemelni, hiába kértem), próbáltam hirdetéseket szervezni, na és a legfontosabb: megtalálni a megfelelő embert az oldal elkészítésére. Akkoriban már elég jóban voltam Bodonyi Lászlóval, vagy ahogy ismerős lehet, Methos-szal, aki akkoriban még a legendás GameHunter játékfordító stúdiót vezette, szóval vele is beszélgettem, majd úgy alakultak a dolgok hogy a dizájnnal és a programozással is őt bíztam meg.
Ezekről Sulyok Zoltán nem tudott semmit?
Az ég világon semmit. De ez érthető is, hiszen ő teljesen más körökben mozgott, lévén egy informatikai és hardveres magazint igazgatott, ő nem foglalkozott „játékos emberekkel”. Sokszor egyébként úgy éreztem, hogy kifejezetten rosszul van tőlünk, a magazintól és ettől az egész gamer világtól. Olyan messze volt mindattól amit mi csináltunk, hogy soha nem is érthette meg, mitől is működik ez az egész.
Tehát ott tartottunk, hogy elkészült a GamePress... Sulyokkal mikor és hogyan közölted ezt?
Azt kell mondjam, e tekintetben eléggé helytelen módon viselkedtem, nem is szóltam Zoltánnak, még egy levelet sem írtam neki. Azt hiszem akkor tudta meg hogy a BestGames lehúzta a rolót, mikor a szerkesztőim kitettek a lap főoldalára egy közleményt, miszerint a BG csapata új néven, új tartalommal folytatja munkáját a GamePress.hu-n.
Ez nem volt szép tőled, miért nem álltál elé, és mondtad a szemébe hogy vége az együttműködésnek?
Ennek több oka is volt. Egyrészt már halálosan elegem volt abból, hogy mindenbe beleszól, nem volt kedvem vele vitázni, tudtam hogy biztos megpróbált volna marasztalni, de minek? Másrészt pedig nem akartam hogy idő előtt kitudódjon ez az egész. Szerintem képes lett volna mindenféle teljesíthetetlen ígéretekkel fölém licitálni, ebből sem akartam problémákat.
Tehát megalakult a GamePress. Ilyen esetekben, mikor a szerkesztői gárda új helyre megy, a legnagyobb gondot az olvasótábor megtartása és áthozása jelenti...
Tudom. Nálunk ez meglehetősen simán ment. A regisztrált tagjaink névsorát áthoztuk a Gamepress-be, így amint megnyitottunk, máris több száz embernek küldtünk ki hírlevelet. Aztán nem szabad elfelejteni – ugyan erről még nem beszéltünk – hogy a Bestgames-nek már számtalan partneroldala volt, amik nagy részét én bekebeleztem, és ők már az akkor induló Pc Web Gamersite csoportosulás alatt futottak, így ők is besegítettek nekünk a reklámozásban.
Erről még tényleg nem beszéltünk, pontosan mi is volt ez a Pc web Gamersite csoport?
Azt ugye már említettem, hogy én már a Bestgames idején is arra törekedtem, hogy ne csak egy lapunk legyen, hanem több fronton nyissunk új magazinokat, akik segítik egymást, és így együttesen már egy nagy lapcsaládot képeznek. Mikor elindult a Gamepress, akkor indult útjára a megújult pcweb.hu, ahol már meglévő, vagy csak most oldalakat nyitni készülő laptulajdonosok csatlakozhattak hozzánk. Akiket bevettünk magunk közé, azok ingyenesen tárhelyet, komplett php rendszert, dizájnt, és még sok egyebet kaptak tőlünk. Ne tudd meg, milyen nagy sikere volt ennek a kezdeményezésemnek!
Szinte hetente jelentkeztek újabbnál újabb ötletekkel az emberek. Ez számomra borzasztó sok kreatív munkát igényelt. Mindenkit egytől egyik végig kellett hallgassak, akiket jónak tartottam azokkal pedig további egyeztetésekre volt szükség. Az emberek csak azt látták, hogy hónapról hónapra egyre több oldalunk van, ha jól emlékszem induláskor volt talán kettő másik lapunk, a Pc Web csoport fénykorában pedig már több mint egy tucat. Szóval nem tagadom, ezzel mi óriási erőt demonstráltunk, e tekintetben maximálisan elégedett vagyok a munkánkkal.
Ekkor indult a nagy sikerű Call of Duty 2 on-line is?
Ha jól tudom, Bandi már a Bestgames idején létrehozta ezt az oldalt, de erre már pontosan nem emlékszem. Mi tagadás, a Pc web csoport talán legsikeresebb oldala a CoD2 on-line volt. Amit Bandi és csapata ott véghez vitt, azon én is csak ámultam. A rend kedvéért tegyük hozzá, hogy ez az oldal 100%-ban Bandi tulajdonában állt, talán ő volt az egyetlen akivel ilyen egyedi szerződést kötöttem, hogy tudniillik megtarthat minden jogot magának, viszont teljes mértékben lojális, abszolút együttműködő lesz velünk, és a mi érdekeink lesznek számára is az elsődlegesek.
Ez pontosan mit jelent?
Nézd, itt megint az a helyzet, hogy egy független lapkészítő üzletember és az én lapcsaládom közötti megállapodásról van szó, de nem kell semmi veszélyesen titkos dologra gondolni. Egész egyszerűen a CoD2 on-line volt a GamePress háttérországa. Tehát ha bármi problémánk volt, belénk kötöttek, megtámadtak minket, akkor Bandi és csapata azonnal jött, és kiállt mellettünk – hozzáteszem ezt mi is megtettük fordítva is.
Ez most úgy hangzik, mint ha valami háborúba csöppentetek volna... Megtámadtak, háttérország...?
Ó pedig ezek nagyon is helyes megfogalmazások. Ne tudd meg hányszor indítottak ellenünk offenzívát! Volt egy időszak a Bestgames idején, mikor valamiért nagyon nagy harcba keveredtünk a Gamekapoccsal. Mondjuk ennek is megvolt a magyarázata. Branyiczky Zoly-nak ugyanis nem volt elég hogy sorra írta nálunk a híreket és kritikákat egyaránt, még egy blogot is üzemeltetett. Ott aztán nem fogta vissza magát, az biztos!
Azt hiszem a GK vezetősége akkor pöccent be ránk, mikor róluk írt valami cifrát. Hozzáteszem, én erről nem tudtam, mármint a blogjáról. Mikor ez kiderült, akkor már a fél Gamekapocs ránk mászott. Mivel Folyó Gergellyel mi régről ismertük egymást – erről már beszéltem neked, szóval erre tekintettel valahogy sikerült elásni a csatabárdot.
Ilyenkor miért nem állítottad le? Megkérhetted volna hogy szüntesse be a blogját, hiszen ez árt az egész lapnak!
Énszerintem a dolgok nem így működnek. Nem kérhetek meg senkit arra, hogy ne írjon blogot! Hát micsoda dolog lenne ez? Az az ő magányügye. Arra viszont kifejezetten megkértem, ha tetszik felszólítottam Zoly-t, hogy a vélt vagy valós, a konkurenciát is érintő sérelmeit ne tárja a világ elé a naplójában. Ő ebbe bele is ment, nagyon helyesen. Csak az volt a probléma, hogy a GK példájából felbátorodva a PlayWare – másik jóakarónk – szintén minden adandó alkalommal belénk akart rúgni. Az igazi ellentét talán akkor alakult ki a két lap között, mikor 2006 őszén kiszivárgott az őszödi beszéd ... Ahogy a Miniszterelnök mondta, ebben az országban minden szivárog. Na mindegy. Szóval nem telt el néhány óra, mit látok a Playware játékmagazinban? Kitettek egy minden tekintetben elfogadhatatlan hírt, hogy az ország miniszterelnöke, Gyurcsány Ferenc hazudott! Na akkor szakmázzunk egy kicsit. A PlayWare-nek mi köze a politikához? Semmi. Egy szabadidős magazin olvasói mindenféle közéleti csatározások olvasása miatt járnak oda? Nem. Ráadásul, egyszerűen nevetséges volt az a hír. Egy játékmagazin főszerkesztője a saját lapján egy hírben szólítja fel a miniszterelnököt, akit egyszerűen bohócnak nevez, hogy mondjon le? Na ne röhögtessenek már! Egyszerűen hihetetlen.
Én ezzel kapcsolatban ki is fejtettem a véleményem több fórumon is, a GamePress-en is voltak ebből viták. Néhány olvasónk elkezdett politizálni, de nálunk eléggé jól működött az elhárító kommandó, gyorsan kitisztították a terepet. A PlayWare eközben már anyázott mindenkit akit csak lehetett, jó hogy még csak azt nem mondták, hogy az MSZP üzemelteti a GamePress-t, amiért mi nem lépünk fel a „mindent elárasztó hazugságáradattal szemben”. Normálisak ezek? Persze azt már mondanom sem kell, hogy mitől hír egy hír? Attól, hogy egy adott történésről, eseményről a lényeget összefoglalja és a legérthetőbben, célirányosan tájékoztatja az olvasókat. Tehát ha például Hódmezővásárhelyen kirabolnak egy bankot, elvisznek egy rakás pénzt, lelőnek három embert és felrobbantják az egész trezort, majd a rendőrség mikor elfogja az elkövetőt akkor véletlenül eltörik a félmilliós Omega órája, mire felkiált a rabló: „A kutyafáját óvatosan, ez egy Omega!”, vajon mi kell szerepeljen a hírben? A botrányos hangulati elemek – az eltört óra, vagy a lényeg, hogy tudniillik bankrablás történt? Világos amit mondok, ugye? Aki legalább egyszer is végighallgatta azt a bizonyos beszédet, az tudja, mi volt annak a lényege. Valami egészen másról szólt, mint az a néhány kiragadott mondatfoszlány, amiket évek óta ismételgetnek egyesek.
Lehet a hírcsináláshoz nem értők, az átlagemberek nem tudják hogy működik ez, de hogy hazánk akkoriban egyik legjelentősebb játékmagazinjának a főszerkesztője sem, az valami egészen elképesztő dilettantizmusról árulkodik. Na mindegy, hol is tartottunk?
Ott, hogy a Playware sem kedvelt titeket.
Így igaz, ők sem, én az olvasóik sem szívleltek minket. Sőt mi több, azt hallottam, azt üzenték nekem, hogy onnan rendszeresen szemlézik Zoly blogját, hátha találnak valamit, amit felhasználhatnak ellenünk. Mit is mondhatnék, volt néhány necces bejegyzése, az tény. Ezért leültem Zoly-val és közösen megegyeztünk, hogy a blogot megszünteti. Ez egy felelős döntés volt a részéről.
Na de a kiindulóponthoz térjünk egy kicsit vissza. Tehát a CoD2 on-line és a GamePress kapcsolatára. Mitől lett ez az oldal ilyen sikeres?
Ez jó kérdés. Énszerintem azért, mert teljesen új szemléletet hozott a Call Of Duty játékosok világába. Aki ismeri Bandit, az tudja jól, ő mindig agyal valamin, és általában nem kis dolgokon. Mindig mindent XXL méretben akar megvalósítani. A CoD2O-nak két óriási húzása volt. Az egyik az a letöltési központ volt, ami az összes epizódhoz kategorizálva gyűjtött össze mindent. Javításokat, bemutatókat, na és pályákat. Szabó Dezső „Nemesis” óriási munka árán fejlesztette folyamatosan a pályák archívumát, olyanokat lehetett ott megtekinteni és letölteni, amit sehol máshol ebben az országban.
Mi volt a másik húzásotok?
Az, hogy indítottunk egy multiplayer játékszervert. CoD2Online.hu játékszerver néven. Oda tettük fel mindig a legújabb pályákat, legújabb modokat és még minden egyéb érdekes extrát, amit csak találtunk. Egyszerűen bombasiker volt ez az ötletünk! Ez a szerver folyamatosan telis-tele volt játékosokkal. Rengetegszer én magam nem tudtam becsatlakozni, hiszen mindig telített volt a hely. Mivel a CoD2O-n és a GamePress-en is nagyon komoly reklámkampányokat indítottunk a szerver népszerűsítésére, így szó szerint özönlöttek oda az emberek.
Nagyon gyorsan híre ment, hogy milyen jó kis hely ez, ráadásul sok GP rajongó csak azért jött fel, hátha ott talál engem vagy Bandit. Mikor mi ketten felcsatlakoztunk, előre köszöntek nekünk a játékosok. Nagyon tiszteltek minket, talán mert látták, mi mindig igazságosak voltunk, meghallgattuk az igényeket, és ezeknek megfelelően fejlesztettük a szervert. De mint említettem, nagyon felpörgött a hely, túlságosan is, így aztán adminisztrátorokat bíztunk meg, hogy amikor csak lehet, ügyeljenek a rendre, védjék a szervert a problémás egyedektől. Nemesis és Toma, a két főadminisztrátorunk elképesztő sokat tett azért, hogy ez az egész felfusson.
"több mint 100 klánnal és több mint 600 játékossal indult útjának hazánk legnagyobb internetes klánversenye, melyet Call of Duty szakportál és játékmagazin valaha közösen szervezett"
Mindez aztán segítette a GamePress-t is?
Igen. Egy idő után fordult a helyzet, nem a GamePress-en kellett hirdessük a szervert, hanem fordítva. Nézd, naponta több ezer játékos megfordult ott. Azt lehet mondani, hogy délután 2-től este 11-ig ott elképesztő nagy mérkőzések mentek. Sokszor a CoD2 on-line-t látogató klános barátaink kérték el a szervert 1-1 órára, hogy hivatalos mérkőzést játszhassanak egy másik csapattal. Ne tudd meg hogy mennyire zúgolódtak ilyenkor a szerveren lévők, hiszen félbe kellett szakítanunk a játékot, és ki kellett onnét mindenkit tessékelnünk.
Én ugyanis nagyon fontosnak tartottam azt, hogy a professzionális cybersportért is tegyünk valamit. Ekkor jött a hirtelen ötlet, hogy indítsunk el egy klánversenyt. Bandival elkezdtük a konzultációt, megkerestünk több neves klánvezetőt, kikértük a véleményüket. Nagyon pozitív volt a fogadtatása ennek az ötletnek. Mi egyébként úgy számoltunk, hogy körülbelül 20-25 klánnal fogjuk megkezdeni a versenyt. Ehhez képest már az első hét után több mint 30 klán adta be a jelentkezését a versenyre. Eltelt még egy hét, akkor már 70 fölött járt a klánok száma. Végül több mint 100 klánnal és több mint 600 játékossal indult útjának hazánk legnagyobb internetes klánversenye, melyet Call of Duty szakportál és játékmagazin valaha közösen szervezett!
De ez óriási munka lehetett, ráadásul ha jól tudom a cybersport az egy külön iparág, ahhoz érteni is kell, mármint a verseny szervezéséhez, lebonyolításához...
Valóban hihetetlen nagy munka volt ezt összehozni. Míg Bandi a csoportokat rendezgette, addig én a GameStar-ral kötöttem megállapodást. A nyertes klánok tagjai értékes ajándékutalványokat és GameStar előfizetést kaptak. Eközben pedig kikértük olyan személyeknek a szakmai véleményét, akik vagy már lebonyolítottak ilyen versenyeket, vagy pedig akár játékosként is, de nagy tapasztalatuk van ezen a téren. Ezek a személyek nagyon sokat segítettek, nélkülük nem sokra mentünk volna. Végül is egy 4 oldalas szabályzatot készítettünk a kupához, ami a mai napig sok klánverseny alapját képzi.
Mennyi ideig tartott ez a verseny?
Ha jól emlékszem körülbelül 3 hónap alatt zajlott le az egész. Eközben persze a CoD2 Online-on folyamatosan ment a közvetítés, én magam is részt vettem legalább vagy két tucat mérkőzésen, az olvasók mindent tudni akartak – ki nyert, melyik csapat hol áll stb. Még a velünk konkurenciában álló másik gigaportál, a Call of Duty Hungary is kénytelen volt hírezni az eseményeket, akkora volt erre az érdeklődés.
Térjünk most vissza a GamePress-hez. Ott hagytuk abba, hogy Methos megcsinálta a teljes oldalt és elindultatok.
Az indulást követő néhány hónapban új szerkesztők csatlakoztak hozzánk, bevezettünk új rovatokat, felvettük a kapcsolatot a partnereinkkel, szóval zajlott a munka. Ne felejtsük el, hogy még a BestGames idején a Budapest plusz rádió felkért minket, hogy heti szinten fél órában jelentkezzünk műsorral a rádiójukban. Ez óriási kihívás volt! Magyarországon a játéklapok körében akkoriban ez még ismeretlen gyakorlat volt.
Emlékszem, egy bemutatkozó adásra is sor került, ahová természetesen engem, mint főszerkesztőt hívtak meg a rádióból. Én éppen torokgyulladással feküdtem otthon, így Bandit küldtem magam helyett. Hát mit mondjak, elég érdekes interjú kerekedett ki ebből, de a hallgatók odavoltak Bandi stílusáért! Eredetileg Zoly-val ketten csináltuk volna a rádiót, de Bandi is csatlakozott hozzánk. A BestGames megszűnéséig hétről hétre jelentkeztünk a B plusz rádión. Aztán mikor elindult a GamePress, azt gondoltam, újítsunk ezen a téren is. Indítsunk egy saját podcast-et! Tehát megnövelt műsoridővel, heti kerek egy órában jelentkeztünk, immáron a GP saját rádió rovatában. Azt hiszem, ez nagyon sokban hozzájárult a GamePress sikeréhez, hiszen olyat nyújtottunk, amit eddig senki más. Mondom ezt úgy, hogy miközben pontosan tudom, az első adások koránt sem voltak tökéletesek.
Mindenesetre ez némiképp átszervezte a GamePress életét, egy idő után már teljesen megszokottá vált, hogy péntekenként este már lokálból volt hallgatható az éppen aktuális műsor. Sőt mi több, voltak különleges adásaink is. Zoly szervezett például egyet a konzolháborúról, az nagyon tanulságos volt, valamint minden év végén egy közel másfél órás műsorban beszélgettünk az év legjobb játékairól, plusz arról, mi várható a jövőben. Ezen adások során én is elképesztő sokat tanultam a szakmáról.
Most hogy már jó ideje beszélgetünk a GamePress-ről, és én azt látom, te nagyon szeretted ezt az egészet csinálni, térjünk rá arra, most miért nem ezzel foglalkozol? Hova lett a Gamepress, miért szűnt meg az egész Pc Web?
Ezek a legnagyobb kérdések. De akkor beszéljünk erről világosan. 2007 februárjában adtam ezzel kapcsolatosan egy igen terjedelmes interjút, a GamePress megszűnésének okairól, meg arról hogy mit gondolok az egészről. Azóta eltelt majdnem két év, rengeteg támadást kaptam, és nagyon sokan a mai napig nem értik hogy miért szűnt meg a kedvenc lapcsaládjuk. Ne felejtsük el, hogy ha összességében nézzük, akkor itt alaphangon 30-40 ezer emberről van szó! Bármi is történt, nyilvánvaló hogy az én felelősségem a legnagyobb, hiszen én hoztam meg a döntést 2007 januárjában, hogy megszűnik a lapcsalád. Ennek természetesen voltak előzményei. Branyiczky Zoly-val nekünk egy ideje már folyamatosan összetűzéseink voltak a lap jövőjét illetően. Nem azért, mert ő rosszat akart volna, csak valahogy egészen más volt az elképzelésünk arról, merre haladjon a GamePress.
Én egy korszerű, professzionális játékmagazint kívántam építeni, ahogy eredetileg is ez volt a célom. Egy olyan magazint, ahol nem csak a hírek és cikkek sokasága az, ami megnyerő lehet, hanem a közösségi élet, a nyereményjátékok, vagy az egyéb innovációs ötletek, mint például a már említett rádió, vagy a Call of Duty játékszerver. Ilyen és ezekhez hasonló ötleteim voltak. Ő azonban egészen másként gondolkozott.
A GamePress indulásakor elérte, hogy saját filmkritika rovatot üzemeltethessen az oldalon. Hozzáteszem, ez jó ötletnek bizonyult, mert rengetegen olvasták eme cikkeit. De az, hogy egy játékmagazinban a híreknek közel a fele filmekről, meg színészekről szól, az azért túlzás. Pedig ez történt. Aztán bevezette a Gore Fest nevű rovatot, ami nekem mindig is szúrta a szemem, de nem akartam megszüntetni, mert tudtam hogy ez neki fontos. A lapnak nem volt az! Alig néhányan olvasták ezt a horrorfilmekre specializált rovatot, ami mind képi világában, mind a filmek mondanivalójában borzalmas volt.
Szóval nagyon sok mindenben nem értettünk egyet, volt néhány más természetű konfliktusunk is, ami most a lényeget tekintve nem érdekes. A GamePress utolsó két-három hónapjában már harapni lehetett az oldalon a feszültséget. Ezt már az olvasók is érezték, és aggódva néztek körül, vajon mi lesz a kedvenc lapjukkal?
Ezek után mentek át Zolyék az OtherWorldre?
Igen. Nyilván neki is elege lett abból, hogy mindig is csak egy másodhegedűs volt, az igazi sikereket mindig én arattam le – hozzáteszem ki más aratta volna? Leszámítva a nyereményjátékokat, amiket Zoly hozott tető alá, minden lényeges, a lap életében jelentős újítást, ötletet én és Bandi hoztunk össze. Éppen ezért az ismertségi mutatóink is eléggé érdekesek voltak. Zoly ugyebár főszerkesztő helyettesként tevékenykedett, míg Bandi akkor már csak a Közösség Őrszeme titulust birtokolta, tehát szerkeszteni nem szerkesztett semmit az ég világon. Mégis kit ismertek százszor annyian? Bandit! Tehát az események arra késztették Zoly-t, hogy próbáljon összehozni valamit saját maga. Ő, és még két fontos szerkesztőm, Peffy és Acid követték Zoly-t az új lapra. Tehát kimondhatjuk, hogy Zoly döntése nagyban hozzájárult a GamePress megszűnéséhez, hiszen vele két bástya is távozott a laptól.
Erre mondtam én neked mindig, hogy ez nem lényeges. Ha akartad volna, tudtál volna új szerkesztőket szerezni, miért nem tetted?
Ezért mondtam, hogy ne álltassuk magunkat. Bármi külső tényező is közrejátszik, az irányt én adom. Mindig is így volt. Én akkor úgy ítéltem meg, hogy nincs már kedvem ezzel tovább foglalkozni. Belefáradtam. Nézd, 3-3,5 éve csináltam akkor már ezt a magazin főszerkesztősdit. Tudod hányszor építettem már a nulláról egy egész szerkesztőséget? Rengetegszer. És valljuk be, csalódott is voltam. Ezek az emberek mindent nekem köszönhettek, ha én nem adok nekik lehetőséget, a kutya nem ismerné őket, sem az írásaikat. És erre fel a hátam mögött megszerveznek egy új lapot.
Pontosan úgy, mint ahogy te Sulyokkal...
Azért az lényegében más helyzet volt, ott tényleg nem haladtunk előre, itt viszont a GamePress virágzott. Ráadásul, ezt ők nem is tudták, épp azokban a hetekben kötöttem egy igen előnyös szerződést hazánk egyik legjelentősebb hirdetésközvetítő cégével. Ez azt jelenti, hogy 1-2 hónapra rá már nagyon komoly összegek jöttek volna a magazinhoz. Nem hozzám, a magazinhoz.
Akkor meg főleg érdemes lett volna mégiscsak kézben tartani ezt az egészet...
Nézd, ha már valami pusztán a pénzről szól, akkor azt el kell felejteni. Itt a szenvedélyességről és a maximalizmusról volt mindig is szó, bennem ez munkálkodott. De amikor már azt érzed, nincs kedved az egészhez, akkor ezt már a pénz sem tudja megváltoztatni benned. Ráadásul, megmondom mi lett volna ebből. Tegyük fel tovább működtetem a lapot, jönnek a milliós összegek, mit mondtak volna? Azt, hogy lám lám, most hogy elmentek akiknek fizetni kellett volna, most már zsebre teheti az egészet!
Most hogy így eltelt már több mint másfél év, összegezzük a dolgokat. Mit tartasz a GamePress és a Pc Web csoport legnagyobb sikerének?
A GamePress legnagyobb sikere számomra az volt, hogy megmutathattam, önállóan, mindenféle felsőbb vezetés nélkül sikerre tudok vinni egy játékmagazint. Egy játékmagazint, mely mindig mértékadó írásokat közölt, ahol folyamatosan nyereményjátékok indultak, rádiót üzemeltettünk, és ami talán a legfontosabb: mindez nagyon jó hangulatban telt, hála a fantasztikus közösségnek, minden egyes GP olvasónak, aki kitartott velünk. Egyébként én az Üzenőfalat tartom a másik nagy sikernek, ami elképesztően formabontó volt és a GamePress védjegyévé vált. Ez is az én fejemből pattant ki az indulás után nem sokkal. Emlékszem, a programozóm teljesen hülyének nézett, hiszen ilyen kis chatszoba, üzenőfal egyik komoly lapon sem volt, pláne nem a főoldalon. Nem baj, én kitartottam az elképzelésem mellett, be is építettük egy igen előkelő helyre ezt a kis dobozt. Az olvasóink nagyon megszerették! Mikor délelőtt 11 felé (amikor én általában felébredtem) és megnyitottam a lapot, már azt láttam, hogy olvasók sokasága üzent a nagyvilágnak, akár csak egy köszönést, vagy bármi mást. Sőt, valamelyest a fórum kárára is vált az üzifal, hiszen mindenki ott beszélgetett, nagyon vicces jelenetek zajlottak néha.
Ezek mind-mind nagyon sok erőt adtak nekünk, és őszintén sajnálom hogy ezek az emberek, akiknek a napi rutinjukba tartozott hogy nálunk töltenek egy-másfél órát, ők most nem találják a helyüket. Én eleinte titkon bíztam Zoly-ban és az Otherworld-ben, de most már mondhatom, óriási csalódást okoztak. Ami ott megy, az a GamePress-hez képest semmi. A legfontosabb értékeinket hagyták el, gondolok itt az említett üzenőfalra, a hetente jelentkező, szakmai rádióadásra, vagy éppen a cikkekre. Náluk már cikkek sincsenek. Játéktesztek sincsenek már írott formában.
Mi a GamePress-en a BestGames-ből átemeltük a pontozási rendszerünket, amit az idők során szinte tökéletesre fejlesztettünk. Ők ezt is elhagyták. Ne mondja nekem senki, hogy egy komoly játékteszt elkészülhet úgy, hogy a végén nem pontozzák a programot! De még gépigényről sem esik szó, sőt semmi másról, ami számokhoz, százalékokhoz vagy konkrétumokhoz kötődne. Látod, ezért mondtam neked, hogy mi mennyiben különbözünk Zoly-val. Ő most szabad kezet kapott, hát megcsinálta pontosan azt, amitől én mindig is óvtam a GamePress-t. Attól, hogy hobbymagazinná váljon, hogy azt tükrözze, itt egyszerű játékosok mondanak véleményt össze-vissza, mindenféle szabályok nélkül.
2007 elején indult az Otherworld. Tehát 3 éve. Ennyi idő alatt világossá vált, az olvasók sem díjazzák ezeket a változásokat. Három év alatt nem jutottak sehova. A GamePress egy év alatt többet ért el mint ők három év alatt. Nincsenek nyereményjátékaik, a közösségük is jóval kisebb, és a GamePress tagok belső magja sincs azon az oldalon. Márpedig ha ez így van, és így van, akkor nekem van igazam. Természetesen nekik is vannak erényeik, például a videós játékbemutatók nagyon tetszetősek, Zoly-nak ehhez nagy tehetsége van, jó a hangszíne is, és felkelti az érdeklődést a stílusával. De ez nem elég! Alig-alig frissülnek a videók, ráadásul óriási csúszások vannak.
Tudom, mindehez pénz kellene, az meg nincs nekik. Az OW maga pedig mind dizájn mind ergonómia területén egy visszamaradott kőkorszaki kunyhóra hasonlít. És bár vannak nagyon jó magazinok, gondolok itt például a Gamekapocs-ra, ami már több mint 7 éve hozza ugyan azt az első osztályú minőséget, de az a fajta újszerű meglátás, azok az innovatív ötletek, és a kiterjedt laphálózat amit a Pc Web csoport nyújtott mind-mind hiányoznak jelenleg a hazai játékos médiából.
2009.11.15. 14:04
252